Az autó elhúzott, és ott hagyta a kisfiút az út szélén. Egy vékony pamutpóló és rövidnadrág volt rajta, reszketett a hidegben. Leült, szorosan átölelte a térdét, fakó, világos szőke haja volt, mint egy pitypang bóbitája, ahogy a szél össze borzólta.
"aztán egy szót se vagy különben visszajövünk érted, megértetted te kis szaros?!"mondták.
Azt pedig nem akarta. Nem emlékezett a nevére, és arra sem, hol, lakik, de abba biztos volt, hogy nem akarta, hogy vissza jöjjenek érte.
Egy család sétált az autója felé, az anyuka fején sál volt, és egy kisbabát vitt az ölében, az apuka meg egy totyogó kisgyerek kezét fogta. A kisfiú a letaposott füvet nézte, és a százszorszépeket számolgatta.azon töprengett vajon milyen érzés lehet ha az embert ölbe viszik. Már régóta nem ölelte magához és nehezére esett nézni őket. A család körű arany ragyogás látszott, a szeretet színét. De ő nem bízott ebben a színben neki mindig csalódást okozott.
A nő észrevette. A fiú még szorosabban ölelte a térdét, megpróbálta még kisebbre összehúzni magát, nehogy valaki észrevegye, de már késő volt. A nő mondott valamit a férjének, majd odaadta a kisbabát, és közelebb jött, és leguggolt mellé.
-Elvesztetted a szüleidet, édesem?
A fiu megrázta a fejét mert nem szabadott semmit se mondania.
-Anya és apa elmentek?-kérdezte a nő homlok ráncolva, a színeibe most egy kis haragos vörössel keveredett.
A fiú nem tudta bólintson-e, mert anya és apa már elmentek de már egy jó ideje. Nem jöttek el meglátogatni a kórházba, mert ketten maradtak a tűzben. Úgy döntött nem mond semmit. A nő színe szinte már lángoló bíbor színű lett. A fiú megijedt, talán felidegesítette. Mint azokat is akik kidobták, akik elmondták neki az igazságot. Hogy ő rossz. Hogy mindenkit boldogtalanná tesz.
-Szegény kis kicsikém-sóhajtott a nő, és felállt.-Jamal, bemennél és szólnál az üzletvezetőnek, hogy találtunk kint egy kisgyereket? Én itt maradok vele.
A fiú hallotta hogy a férfi gügyögött valamit a kis totyógónak majd vissza ment az étterembe.
-Nem szabad megijedni, biztos, hogy a szüleid már keresnek téged-mondta a nő, és leült mellé rá a százszorszépekre.
A fiú egyre erősebben reszketett, és rázta a fejét. Nem akarta hogy figyeljék. Máskor se de most, semmiképp.
-Minden rendben lesz. Hidd el! Tudom hogy nagyon megijedtél, de pár perc, és megint együtt lesztek.
A fiú nyöszörgött, aztán a szájára tapasztotta a kezét."nem szabad mondanod semmit! Vagy különben visszajövünk"
De a hangzavart nem ő okozta, hanem a hirtelen gyűlt tömeg körülötte.Kérdezgették a nevét.. De azt titok volt-és a válasz már maga se tudta.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése